Ezt a zenét szintén Gabi barátom mutatta meg nekem még valamikor 2001-ben kazettás magnón. A felvétel elég rossz minőségű volt, de a zene megtetszett. Egyikünk sem tudta, hogy minek a zenéje ez. Én éveken át azt hittem, hogy egy régi francia film zenéje lehet. Aztán pár év múlva történt, hogy a szobámba be hallatszódott a szomszéd rádiója, és ez a zene szólalt meg. Azonnal bekapcsoltam én is a rádiót számítógépen, és a végét így sikerült elcsípni, amikor is bemondták, hogy mit is hallottunk tulajdonképpen.
Ennek a feldolgozásomnak volt egy korábbi verziója, amely meglehetősen rossz minőségű volt, lévén wav-okból és egyéb "samplekből" állt. Az alább meghallgatható verzió a harmadik a sorban:
Ez a zene a South Park című rajzfilmsorozat egyik részének (Kulá bá, az ünnepi kaki) betétdala, melyet Kyle énekel. Szerintem egy nagyon kedves, és szép dal. Ez a verzió egy 2009-es változat újrahangszerelt verziója:
Eredeti feldolgozás: 2009. december 31. | Újrahangszerelve: 2012. szeptember 11.
Varga Miklós egyik legszebb és legismertebb zenéje. Gyerekkoromban volt sláger ez a zene, amelyért már akkoriban is rajongtam. Ehhez kapcsolódóan van is egy történetem, amelyet most elmesélek:
1987-1988 körül az általános sulinkba érkezett Varga Miklós, és a suli tornatermében lépett fel. Amikor órák végeztével indultam haza, még bennem is volt, hogy milyen jó lenne találkozni vele, vagy látni azt, aki a kedvenc zenémet énekli. Az aulában vártam egyik osztálytársamat, mert úgy volt, hogy együtt megyünk haza. Rajtam kívül nem volt más az aulában, néha egy-egy tanár sétált csak el. Egyszer csak valaki hátulról megkocogtatta a vállamat. Hátrafordultam, és Varga Miklós állt előttem. El sem akartam hinni, annyira meg voltam lepődve. "Nem tudod merre van a férfi WC?" kérdezte tőlem, és én alig tudtam megszólalni zavaromban. Az egyik alig pár méterre található ajtóra mutattam, amely a tanárok WC-jébe nyílt. Hogy pontosan mit mondtam a mozdulat mellé, arra már nem emlékszem, de hogy zavartan hebegtem-habogtam, arra igen. :) Megköszönte, és eltűnt az ajtó mögött, én meg csak álltam ott, és alig fogtam fel a 12-13 éves agyammal, hogy milyen ritka élményben volt részem. Az osztálytársam ezután egy perccel érkezett meg, és amikor meséltem neki, hogy kivel találkoztam, nem hitte el, azt hitte, hogy csak kitaláltam az egészet, hogy felvágjak vele. Itthon elmeséltem a szüleimnek is, és Ők nagyon örültek neki, hogy találkoztam vele, még ha csak fél perc erejéig is. :)
John Lennon számomra a legnagyobb zenész és az is marad valószínűleg örökre. Egyik legismertebb és legszebb zenéje az Imagine, amelyet az évek alatt sokszor feldolgoztam már. Az alább hallható verzió a legújabb, annak is az instrumentális verzióját hallgathatjátok meg alább:
